Egy téli napon, januárban, a szobámban ültem a Bola Guda-i Sivbag ásramban, amikor Maháprabhudzsí hivatott.
- Madhavananda, szeretnél egy málát? – kérdezte.
- Uram, - feleltem – éppen ez járt az eszemben, honnan szerezhetnék egy málát.
Miközben beszéltem, Maháprabhudzsí felém nyújtotta a kezét.
- Fogd ezt a málát, és használd minél gyakrabban.
Azon töprengtem, honnan kerülhetett elő nagy hirtelen a mála. Mivel biztos voltam benne, hogy Maháprabhudzsínál nem volt semmi ilyesmi. De nem foglalkoztam vele túl sokáig, sokkal inkább azzal, mekkora áldás, hogy az Úr kezéből kaphattam málát.
Aznap este megkerestem egy kéréssel Maháprabhudzsít.
- Gurudéva, vannak, akik furcsállják a mála használatát. Azt mondják, teljesen felesleges pergetni a szemeket, mialatt az elme világi gondolatok körül forog. Szerintük jobb a málát félretenni, s a gondolatok gyöngyeit pergetni helyette.
Maháprabhudzsí mosolyogva felelt.
- Tévednek, Madhavananda. A gondolatok valóban elkalandozhatnak, de az ujjak csak hadd pergessék a málaszemeket.
Gondolj csak a szabómesterre. Odaadod az anyagot, hogy ruhát varrjon belőle, s mialatt dolgozik, gondolatai el-elkalandoznak, a tűje azonban nem. Csapongó gondolatai ellenére a ruha hamarosan elkészül. Ugyanígy van ez a málával is Gondolataid biztonságban elkalandozhatnak, mivel ha folyamatosan pergeted a szemeket, bizonyosan célhoz érsz.
Ez a gyakorlat bőségesen gyümölcsöző és sok karmától szabadít meg Aki mindig gyakorol málával, eléri a mennyet vagy a felszabadulást. Ha jelenlegi életében a felszabadulás nem következne be, boldog és spirituális családba fog születni, ahol folytatni tudja majd lelki útját. Tiszteletben és jólétben él majd; ilyen erős a mála hatása. Ezért mindig málával gyakoroljátok mantrátokat!
- Mester – kérdeztem tovább -, mialatt a mantránkat gyakoroljuk, és a málaszemeket továbbítjuk, arra törekszünk, hogy csak pozitív gondolataink legyenek, de ezek helyére gyakran rossz gondolatok tolakszanak, s bármennyire is igyekszünk megszabadulni tőlük, könnyen visszatérnek. Miért?
- Ez, Madhavananda, Isten májája. Az emberek nagy gonddal próbálják biztonságba helyezni vagyonukat, s az mégis elfolyik, mint víz az ujjaink közül. A por és piszok ezzel szemben újra és újra felhalmozódik, akárhogy is igyekszünk eltüntetni azt. Folyamatos, becsületes erőfeszítéssel lehet csak megőrizni a jót. A fegyelem jó barátja a keresőnek, a lustaság viszont a legnagyobb ellensége. Kétféle igyekezet létezik: az egyik a jóra, a másik a rosszra. A lopás, csalás és hasonlók ártalmas tettek, s ezért kerülendők. Mindazok, akikre a világ feltekint, kemény munkával s a jó iránti erőfeszítéssel lettek naggyá. Ebben a világban minden elérhető erőfeszítéssel, a lustaság viszont elkerülhetetlenül lerombolja az eredményeket.
Az elme uralása
Másnap a benáreszi Sziladhar Vidjanaka pandit ült mellettem, s egyenesen Maháprabhudzsí elé tárta a problémáját.
- Évek óta gyakorlom már a jógát. Reggel négykor kelek, mantrák ismétlésével és bhadzsanok éneklésével meditálok és imádkozom, de lelki békémet még nem leltem meg. Amikor gyakorlok, a gondolataim még vadabbul vágtáznak, mint hétköznapi elfoglaltságaim közepette. Mindent elkövettem, hogy lecsendesítsem gondolataimat, sikertelenül. Kérlek, mondd el nekem, lehetséges-e egyáltalán uralkodni az elmeműködés felett, s ha igen, milyen módszer a célravezető?
- Panditdzsí – felelte kedves mosollyal Maháprabhudzsí -, az elme nagy csaló. A nyugati világnak ő az ura; és mindent zsarnoki hatalma alá vont. S nem csak maga az elme, de a hadvezérei is roppant nagy hatalmúak – a szenvedély, a harag, a ragaszkodás, a birtoklási vágy, a bánat és öröm, a félelem, a vágyakozás, a remény, a szomorúság, a féltékenység. Egyes-egyedül spirituális gyakorlással lehet ezt az ellenséges sereget megsemmisíteni, mert mihelyt megtámadod és megpróbálod elpusztítani, még nagyobb erővel tör rád, s minden erejével meg akarja tartani uralmát feletted. A lelki keresőket és törekvőket különösen szereti célba venni. Végleges győzelem csakis Isten segítségével aratható felette, nélküle lehetetlen.
Holnap, napkeltekor, amikor leülsz meditálni, irányítsd felém gondolataidat, és engedd át nekem őket. Bízd rám az elmédet meditációd kezdetén. Utána gyere el és meséld el, mire jutottál.
Másnap hajnalban meditációja előtt a panditdzsí fejet hajtott Maháprabhudzsí képe előtt, s átengedte neki gondolatait és érzéseit. Béke és nyugalom költözött elméjébe, és élvezet volt számára a meditáció. Az elme hadserege Visva Díp puszta gondolatára meghátrált és eltűnt, ahogyan a csillagok elveszítik fényüket, amikor felkel a nap. Nagy élmény volt ez a panditdzsí számára, s reggeli gyakorlásának befejeztével örömteli szívvel sietett Maháprabhudzsíhoz.
- Könyörületes Mester, sokéves gyakorlásom eredményeként megadatott, hogy találkozzam veled. Soha életemben nem éltem át még ilyen békességet és örömöt, mint ma. A belőled áradó mennyei üdv és boldogság kívül-belül teljesen átjárt. Kérlek, mondd el, hogyan lehetséges ez. Elvarázsoltál talán, vagy rám ruháztad az erődet?
- Lelki gyakorlataiddal csak akkor érhetsz el sikert, ha Gurudéva mint tanú jelen van azokban – felelte Maháprabhudzsí. – Csak a Szatguru isteni ereje hozhat lelki békét a tanítványnak.
Paramhans Swami Madhavananda: Lila Amrit
További cikkek, információk, tanfolyamok: https://www.jogaunio.hu/
