Jóga Budapest, Jóga a mindennapi életben rendszer, Szatszang jógaközpont, Buda, Jóga és meditáció kezdőknek is

Tapasztalatok a fizikain túl

2018/02/21. - írta: Kokenyt

Bölcseleti előadás - Jóga a mindennapi életben rendszer

Háromféle tapasztalás létezik. Lehetséges, hogy valaki bizonyos lényeket lát, vagy valamilyen testen kívüli élménye van.

Azután létezik olyan élmény, amely a spirituális tevékenységen át érkezik el, mint például jótétemények, mások segítése, szeretet, szent könyvek olvasása. Az effajta élmények egy része a fantáziából ered. Érzelmeink, kíváncsiságunk vezetnek erre, mivel érdekel bennünket a téma. Így a gondolatok előzetes elképzelések folyományaként érkeznek hozzánk. Az élmény másik összetevője a valóságról szól, arról, hogy mi Isten, mi a Fény. Milyen az utunk a Fény felé, és hogy pozitív vagy negatív dologra számíthatunk-e az úton? Mindez előrejelzés a jövőre nézve, de egyben jelzések a múltból is. A lelki élmények boldogságot, megelégedettséged hoznak számunkra, életünket szebbé, kényelmesebbé teszik. Olyan érzést fejlesztenek ki bennünk, amely Isten felé vezet minket. Általuk növekszik a tudásunk. A spirituális élmények nem túl gyakran fordulnak elő.

A spirituális élmények a testünkben, elménkben, lelkünkben, tudatunkban vannak elrejtve. Bátorságot adnak, hogy továbbhaladjunk a lelki ösvényen. A spirituális élmények tudatunkat szent tudattá alakítják. Szent az, akinek tudata kiegyensúlyozott, aki megbocsátó, jó, boldog és szeretet van benne mindenki iránt. Ezt nevezzük hindiül szant bháv-nak.

Ezek a tulajdonságok spirituális tapasztalatokon keresztül jutnak el hozzánk. A spirituális élmény meditáció és mantra gyakorlása által, valamint imádkozás és szent könyvek olvasása révén ébred fel bennünk. A spirituális élmények – ha azok helyesek – nagyon jók. Ha valami nem jó, az a rossz technikák alkalmazásából fakad. Ilyen rossz technikák például a színekre történő intenzív koncentrálás, koncentrálás a lábra, vagy tükörben a saját arcunkra. Az ehhez hasonló technikák tudatzavart eredményezhetnek. Aki lelki élményekre és tapasztalatokra vágyik, az nem rajongva vágyakozik, hanem elégedett azzal, ami van, elégedett önmagával és tudja, hogy egyszer eljön, amire vágyik. Ha megkapja – jó. Ha még nincs spirituális tapasztalat, az sem baj, hiszen nem vagyunk időhöz kötve.

A második fajta élményt betegség válthatja ki. Léteznek bizonyos tünetek a tudatunkban, az agyunkban. Amikor felébrednek, összezavarhatják az egész személyiséget. Ezek a hallucináció, félelem és sok egyéb lelki jelenség. A betegségből adódó tapasztalatok, vagy a betegség tünetei gyakran megismétlődnek az életben. Az ilyen élmények felbukkanása általában a bioritmussal van kapcsolatban, ami pedig a természet ritmusához hangolt. Az egész természet a Hold-rendszerrel áll kapcsolatban. Egyes időszakok során érezhetünk bizonyos dolgokat, mint migrén, depresszió, vagy szorongás. Ezek ellen nincs orvosság. Az lehet egyfajta orvosság, ha idegcsillapítókkal tompítjuk magunkat. Bár ez nem gyógyítja meg a betegséget, de megkönnyítheti, hogy túljussunk bizonyos időszakokon. Amikor az idő elmúlik, a bioritmus is másként működik, és ismét egészségesnek érezzük magunkat, viszont a tünet megint felbukkanhat, ismétlődhet.

Néha, a rövidülő novemberi napokban, amikor sötét van és köd, a hangulatunk is depressziós. Van, aki ezt március-április tájékán érzi.

A harmadik élménytípus a kábítószeres tapasztalat. A drogon keresztül történő tapasztalat tartós nyomot hagy a tudatban. Ezek az élmények bizonytalanságot, félelmet, idegességet szülnek és hagynak hátra. Minden drogokkal szerzett tapasztalat az egész személyiséget lerombolja, ezért tartsuk távol magunkat tőle. Soha ne próbálkozzunk drogok révén tapasztalatokat szerezni. Ha valaki ezt teszi, az önmagát pusztítja. A droghasználatból fakadó élményeket nem lehet és nem is szabad összehasonlítani a spirituális tapasztalatokkal. A betegségekből és kábítószer használatból táplálkozó élmények azokkal történnek, akik mohók és nagyon sietnek. És akik sietnek, azokat baleset éri. Ezért ne rohanj!

MIHEZ KEZDJÜNK A SPIRITUÁLIS TAPASZTALATOKKAL?

A meditációban, mantra gyakorlásánál vagy ima közben felbukkant élményeket magunknak kell megtartani. Nem kell azonnal kiadni őket, hanem megfigyeljük, tanulmányozzuk a megtapasztalt élményt. Megpróbáljuk megérteni, megemészteni. Megvárjuk, hogy megismétlődik-e, vagy sem. Bizonyos élményeket, tapasztalatokat össze kell gyűjteni, majd mérlegeljük, hogy hogyan változott meg az életünk a tapasztalás előttihez képest. Mit adott mentálisan és fizikailag? Mi változott meg az intellektusunkban? Most milyen közel érezzük magunkat Istenhez? Mindegy, hogy miféle élmények, a legfontosabb, hogy Istenhez kerüljünk közel és legyőzzük karmáinkat. Ezek a különböző élmények, tapasztalatok vezetnek minket, és megelégedettséget adnak. Általuk egy napon igazi jógikká válunk.

A TAPASZTALATOKRÓL

Tudjuk, hogy e fizikai testben nincs örök élet. Előbb-utóbb távoznunk kell. Nem akarunk nyomorúságos életet élni, hanem el akarunk jutni valahova, amit moksának (felszabadulás) hívnak. Egyesülni akarunk valamilyen energiaárammal.

Mindannyian hallottunk már különleges élményekről, asztrális utazásról, stb. Amikor azonban az asztrális utazás a valóságban is megtörténik, megrettenünk.

Nehéz megelégedettséget találni. Ha régóta gyakorlunk, és mégsem érzünk semmit, elégedetlenek vagyunk. Sokan panaszkodnak, hogy régóta gyakorolják a jógát, mégsem történik semmi. Mindig azt válaszolom, hogy hála Mesteremnek, Mahaprabhujinak. Amire várunk, azt valójában nehezen tudnánk megemészteni. Mindnyájan szeretnénk látni egy szép kobrát, de ha a kezünkben tartanánk... A kobra azokat a dolgokat jelképezi, amik számunkra ismeretlenek és félelemkeltők. Létezik spirituális fejlődés – csak nem ismerjük. Bár mi nem vesszük észre, de a fejlődés magától történik, és ez nagyon szép. Ezen az úton minden lépés számít.

Néhányunknak vannak bizonyos ébredései. Valami energia felemelkedik, de ettől megrettenünk. Ekkor azt kell magunktól megkérdezni, hogy valóban a testünkben vagyunk, vagy azon kívül? Álmunkban fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy hova megyünk, ki álmodik, és mi történik eközben a testtel.

A spirituális fejlődés alatt – őszinte gyakorlás esetén – bizonyos tapasztalatok jönnek. Ez ajtónyitás a múlt és a jövő felé. Kiléphetünk a testünkből, könnyűnek érezzük magunkat. Erre a szívünk hevesebben kezd verni, izzadunk, és nem tudjuk lehunyva tartani a szemünket. Mindez a félelem miatt van. Szamádhiban (a legfelsőbb tudatállapot) a légzés lassú és finom lesz. A hosszú légzés nem lehet kellemetlen. Kellemetlenség akkor van, ha félünk. Azt a fajta bizonyságot kell elérni a gyakorlatban is, mint amit a bhadzsan (spirituális ének) mond:

 

Csidánanda rupah Sivoham, Sivoham...

(A legfelsőbb tudatosság formája, Siva vagyok, Siva vagyok)

 

Ekkor nem fogunk félni. Mit kell hát tenni? Ismételjük ezt a mantrát:

 

Naham karta Prabhu Díp karta

Maháprabhu Díp karta hi kevalam

(Nem én cselekszem, Prabhu Díp a cselekvő

Maháprabhu Díp a cselekvő, Ő az egyedüli cselekvő)

 

Énekeljük ezt a bhadzsant:

 

Gurudév sarana tumhári/ Csinta meri mitáde...

(Gurudév, rád áhítozom/ Minden gond távozzék)

 

Így érezni fogjuk, hogy védelem alatt állunk. Ez azt jelenti, hogy képesek vagyunk ijedtség nélkül bánni érzéseinkkel, gondolatainkkal, a körülményekkel.

Néha, amikor tényleg rémültek vagyunk, jobb elmenni valakihez. Vagy a mentális gyakorlatokat – a mantra-meditációt kivéve – egy időre abba lehet hagyni. A mantra gyakorlást lehet nyitott szemmel is végezni.

A világegyetemben sok-sok erő, állandóan mozogó energia létezik. Az univerzum misztériumát nehéz megérteni. Isten egészséges testet adott, és eszközöket, lehetőséget, hogy tegyünk valamit e fizikai testtel Azért adta, hogy tegyünk valamit, hogy szabaduljunk meg a félelemmel teli körülményektől.

A halál után ismét elesettek leszünk, az asztrális világban ugyanis a különféle erők bármit tehetnek velünk. Ezért mondják, hogy az embereket a pozitív gondolatokkal teli spirituális fejlődés vezeti a pozitív, az öröm felé, ami maga Isten. A testünket ideiglenesen kaptuk, jóra kell használnunk.

Tapasztalatainkat össze kell gyűjteni. Szakítanunk kell a félelemmel, miközben tanúként szemléljük az élményeket. A hétköznapi társadalomban viselkedjünk ugyanúgy. Spirituális és szociális tapasztalatainkat meg kell értenünk. Otthon és a társadalomban különböző feladatokat látunk el. Tudnunk kell, hogy különböző helyeken hogyan viselkedjünk. Jógagyakorlásunk tréning, spirituális neveltetés, amit az életben kell megvalósítani, ott kell gyakorolni.

 

Paramhans Swami Maheshwarananda
Vishwaguru, Mahamandaleshwar

Vép, 1998. február

További cikkek, információk, tanfolyamok: https://www.jogaunio.hu/

 

 

komment
süti beállítások módosítása